|
|
A Körmend központjában található kastélyegyüttes főépülete - az egykori reneszánsz kastély valószínűleg a 15. században épült. Építészeti képe ismeretlen, a középkorból sem leírása, sem ábrázolása nem maradt ránk. Rekonstrukcióját két forrás segíti: egy 1605-ben kelt leltár, valamint az 1667-ben készült várostérkép. Ezek alapján a kastély széles vizesárokkal körülvett alacsony szigeten állt a Rába árterében. Az árokban a nyugati oldalon nyíló kapu előtt mesterséges szigetecske volt, rajta keresztül vezetett át az út, ácsolt fahidakon és az árok közé épített külső tornyon. Ebben lehetett a felvonóhíd, a várkastély tömbje elé kinyúló kaputorony előtt a második. A toronyalj utáni harmadik kapuba gerendákból összerótt súlyos csapórács, orgonamű működött. Ez a három kapurendszer a várkastély zárt udvarába vezetett, melyet a nyugati oldalon szegélyezett egy három helyiségből álló emeletes lakóépület. Ezt a kastélyt a idők folyamán többször bővítették.
A Batthyányak tulajdonába került épületet 1610-ben, majd az 1650-es években építették újjá. Batthyány Ádám megbízásából a terveket a kor kiváló olasz hadmérnöke, Filiberto Lucchese készítette, mely alapján Carlo della Torre építőmester irányításával kezdődtek meg a munkálatok. Az épület jellege alaposan megváltozott, noha alaprajzi tagoltságát megtartotta. Mind a négy oldalon emeletes épületszárnyak álltak, a tornyok ezek fölé magasodtak. A fából épített udvari tornác helyére téglapillérekre emelt, árkádos tornác került. Az ablakok e korban még többnyire az udvar felé néztek, de az emeleten néhányat kifelé is törtek. Lakhatóbbá, a bővült helyiségek kényelmesebbé váltak.
A vár a birtokigazgatási központtá előlépő Körmenden barokk kastéllyá épül át, mely Batthyány Lajos - a későbbi országnádor - nevéhez fűződik. 1730-1745-ig tart a nagyszabású munka. Az új épületegyüttes tervezője a szintén olasz Donato Felice de Allio, az osztrák barokk jelentős képviselője. A látvány megtervezése érdekében ekkor már a kastély távolabbi környezetét is bevonták a hatáskeltés körébe; épületeit egyetlen észak-déli tengelyre fűzték fel, a már átformált főépületre több kilométeres távolságról fasorok vezettek rá. Ez utóbbihoz épültek a tengely két oldalára azok a melléképületek, melyek a kastély előudvarát a "cour dhonneure"-ét alkották. A déli irányból haladó út a főépület kettős kapuján keresztül folytatódott az ekkor épített szombathelyi út felé, az ellenkező irányba pedig a Rába-hídon haladt át.
A kastélytól keletre az akkori várossal megegyező területen hatalmas parkot létesítettek. Az egész épületre újabb emeletet húztak. A kastély új főhomlokzatát a déli oldalon alakították ki, ide egy szélesen előrenyúló központi tömböt, középrizalitot emeltek. Ennek a közepén állt a főkapu, mögötte pedig új kapualj épült, mely az északi szárnyon kialakított második új kapualjban folytatódott. A földszint egy része változatlan maradt, de a keleti oldalon megépült a kisebb Sala Terrena - hűsölőterem - két oldalán díszes termekkel. A déli oldalt jórészt a kapualj és a díszlépcsők foglalták el, a meglévő emeleti részben személyzeti szobák kaptak helyet. Érdemes megemlíteni a két emelet magas dísztermet és a nagyszabású barokk lépcsőházat, ahol Mária Terézia lovasképe ma is látható, amely az 1740-es pozsonyi koronázáson ábrázolja a királynőt. A második emeleten reprezentatív termeket és lakószobákat alakítottak ki. A kastélyt manzárdtető fedte, de azt akkor még nem építették be. Az épület homlokzatát sávos sötétkék-fehér-sárga, vakolatba karcolt felületképzés díszítette.
A főépület előtt elhelyezkedő melléképületek közül a nyugati kocsiszín volt, a keletiben pedig a hátaslovak istállója kapott helyet. Az itt emelt épületek kétemeletesek. A nyugati volt a lovarda. A keleti tömb többféle célt szolgált: az alápincézett épület földszintjén helyezkedett el a nagyobbik Sala Terrena, a nyári nagyterem. A felette lévő kisebb csarnok ugyancsak ünnepi alkalmak céljára szolgált. Az egy légterű második emeleten a levéltárt és a könyvtárt találhatjuk. A következő, szemben lévő épületek szolgálati lakások voltak. A 19. századi új építészeti divat Körmendet is elérte, s a klasszicizmus szellemében átépítették az egész kastélyt. Átalakítják a déli főhomlokzat középrészét, melyre 1800 körül kerül rá a hatoszlopos erkély, föléje a hat féloszlop által tartott háromszögű oromzat, amit a Batthyányak hercegi címere ékesít. Átépítették valamennyi külső és udvari homlokzatot, megnagyobbították az ablakokat, majd a manzárdtetőt is beépítették. A déli kapu két oldalán elkészült a kétoszlopos őrségépület is. Az 1790-1810 közötti időszak átépítésének feltételezett tervezője Hefele Menyhért, illetve az ő köréhez tartozó építész lehetett. A mai kastélyegyüttes képe e kor architektúráját tükrözi.
Vas megye régóta híres kultúrájának ékes bizonyítéka, hogy hazánkban itt található a legtöbb arborétum és kastélypark. Ezek sorában előkelő helyet foglal el a körmendi várkert, amelyről az első híradás 1620-ból származik. Az ekkor még csak 2 holdnyi zöldségeskertet 92 holdra növelve, 1720 és 1799 között alakította ki Vas vármegye egyetlen francia parkját a Batthyány-család. A 18. század utolsó éveiben több tucat egzotikus fa- és cserjefajt telepítettek. Az 1820-as évek körül kezdődött el az angol tájképi kertté alakítása, de meghagyták a francia park hármas tengelyrendszerét, amelyből kettő ma is látható. A 19. század közepétől a külföldi származású egzótákat névtáblákkal látták el, vasár- és ünnepnapokon a nagyközönség is látogathatta. Az 1880-as évek elején létesíttették a csónakázó tavat, későbbi nevén a Hattyúk tavát, amely jelen állapotában rekonstrukcióra szorul. A 19. század végén jelentős virág- és faiskolai kertészete eladásra is termelt. A II. világháború viszonylag megkímélte, de mivel 1956-ig katonai tábor volt, díszcserjeállománya teljesen kipusztult. A háború óta eltelt évtizedekben hajdani 55 hektáros kiterjedése mára 33 hektárra zsugorodott. Gyárak, lakótelepek, iskola, sportpálya létesültek területén. Az 1958 óta védett parknak ma így több mint hetven fa- és cserjefaja van. Ha fajgazdagsága el is marad a többi arborétumétól, faállománya korát és méretét tekintve a megyében a legértékesebb. A park leghíresebb fája a 200 év körüli juharlevelű platán (Platanus+acerifolia), amelynek kerülete 7,8 magassága 35, koronaátmérője 45 m. Hasonlóan nagyméretűek a park tulipánfái (Liriodendron tulipifera) és simafenyői (Pinus strobus). A lombja közt szinte észrevétlenül meghúzódó zöld virágokkal bíró észak-amerikai származású tulipánfának feltehetően ez az első hazai telepítése. Ismertebb nagyobb fák még a kocsonyás tölgyek (Quercus robur), kőris (Fraxinus), gyertyán (Carpinus), és juharok (Acer). A parkban jelentős művészeti alkotások is helyet kaptak. Fischer, bécsi szobrász munkái közül az angolkert kialakítása idején került ide Zefir és Flóra, Vertumus és Pomona, azaz ősz és a tél, illetve a tavasz és a nyár allegorizált szoborcsoportja. A park közepén található az 1820 körül felállított 15 méter magas obeliszk, melynek oldalán bronztábla hirdeti a híres Batthyány-elődöket, tetején pedig a családi címer állatalakja, a fiait etető pelikán kapott helyet.
A Batthyány-várkastély főépületében található a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum. A látogatókat az aulában interaktív bemutatóhely fogadja, ahol makettek mutatják be a kastélyegyüttest. A főlépcsőházban a főúri galéria képeiben gyönyörködhetnek, a folyosókon pedig digitális időutazást tehetnek a család nagyjai között.
A "Batthyányak nemzetsége" című állandó kiállítás a kastély dísztermében látható. Dr. Batthyány-Strattmann László boldoggá avatása óta a körmendi múzeum nagyszabású kiállításokon tisztelgett a Batthyány család jeles képviselői előtt. Az interaktív elemekkel gazdagon illusztrált kiállítási egységek között tanulmányozható a Batthyány család története a 12. századtól napjainkig, a kiemelkedő személyiségeket öltöztetett szobruk mellett a hozzájuk köthető tárgyak és dokumentumok személyesítik meg. "Batthyány Lajos az első felelős magyar miniszterelnök" címmel tablókiállítást látható az első emeleti folyosógalérián. A hazafiság - önzetlenség - bátorság - törvényesség - önfeláldozás szavakat mottóként használó bemutató a 2007-es Batthyány év tiszteletére készült. A "Nemzedékek öröksége" című kiállításon Körmend és vidéke természetrajzát, régészeti leleteit, céhtörténeti értékeit, és a 19-20. század fordulójának polgári kulturális emlékeit láthatja az érdeklődő közönség. A gyűjtemény néhány kiváltképpen érdekes darabja: a mészáros céh 1726-os évszámú ónkannája, az ács-cserepes-kőműves céh 1826-os céhlevele, kékfestő nyomódúcok, 1888-ban készült, működő toronyóraszerkezet, 19. századi velocipédek, Molnár Lajos madárgyűjteménye.
Külön teremben a vakok és gyengénlátók múzeumi esélyegyenlőségének megteremtése érdekében tapintható tárlatot hoztak létre, mely a Batthyány családhoz kapcsolódó műtárgyak másolatait, rekonstrukcióit tartalmazza. A kiállításban elhelyezett valamennyi tárgy megérinthető, anyaga, plasztikája érzékelhető. Ez a kiállításrész speciálisan úgy készült, hogy a látók mellett a látássérültek érdeklődését is kielégítsék. A tárlat érdekességei: felpróbálható barokk paróka, aranygyapjas rendi jelvény a hozzá tartozó díszes lánccal, a körmendi kincslelet táljairól készült másolatok, Batthyány I. Ádám díszbuzogányának rekonstrukciója.
A Cipőtörténeti Gyűjtemény a lábbeli készítés történetét taglalja. A gyűjtemény kiemelkedő darabjai: Erzsébet királyné és Jászai Mari cipői, de egzotikus lábbeliket is bemutatnak, mint például a kínai nyomorított lábra való cipő, vagy a gyöngyházberakásos magastalpú perzsa papucs.
A Batthyány kápolna előterében a kastély régészeti feltáró kutatási programjának eredményeit, valamint az épületegyüttes hasznosítási terveit mutatják be. A kápolnában időszaki kiállítások várják a látogatókat.
A vízen járókat óvja a Rába-híd mellett felállított, klasszicista stílusú, hatoszlopos gloriett alatt Nepomuki Szent János 18. századi szép barokk szobra. Az előtte haladó régi postautat szegélyezi a már említett, 1896-ban a millennium tiszteletére ültetett - védettséget élvező - piramistölgy fasor. A Rába-híd szomszédságában, az óvárosban álló késő gótikus szentélyű, barokk műemléki átépítésű Szent Erzsébet-plébániatemplom előtt, a városalapító IV. Béla király 1994-ben emelt carrarai márvány szobrát - Párkányi Péter alkotását - csodálhatjuk meg. Felirata: "Rex Bela quartus paresns patriae secundus Hungariae vocatus privilegia fixa atque pretiosa tribuit volens incolis antiquis coloniae nostrae." (A Magyarország második honalapítójának nevezett kegyes IV. Béla király megerősített és értékes kiváltságokat juttatott városunk régi lakóinak.) A római katolikus templom oratóriumában pedig dr. herceg Batthyány-Strattmann László szemorvos, a "szegények orvosa" emlékkiállítását látogathatjuk meg.
A Szabadság téren a régi városházával szemben, a tér közepén áll az 1822-ben Batthyány Fülöp által szülei emlékére emeltetett Mária Immaculata-szobor, átellenben pedig Vas megye máig egyetlen egész alakos Kossuth-szobra, melyet Horvay János alkotott, s Kossuth Ferenc jelenlétében avatták fel 1907. október hatodikán. A város nevezetessége közé tartozik még az 1788-ban épített, 1824-ben toronnyal ellátott református templom, melynek belső falát 1948-ban Haranghy Jenő freskóival díszítették. A vele szemben lévő neogót stílusban épült evangélikus templom 1888 óta a város ékessége. A tőle nem messzire fekvő Hősök terén Kisfaludi Strobl Zsigmond által 1927-ben készített világháborús emlékmű áll. Itt kapott helyet az a lófejes kopjafa is, melyet alkotója, Lakatos József, a Körmendi Kulturális Műhely megbízásából 1996-ban a millennium ünnepére készített. A vasúton túli városrészben lévő kápolnát 1999. október 24-én szentelték fel Szent László király tiszteletére és dr. Batthyány-Strattmann László emlékére. A Rába-part nemcsak természeti szépségeivel vonzza látogatóit, hanem a vízi túrák indulópontjaként és nyári időszakban strandolási lehetőséggel is. Nevezetes esemény a város életében az évről évre visszatérő augusztus 19-iki tűzijátékkal egybekötött vízikarnevál. Figyelmet érdemel a Pinka torkolatánál található közép-európai ritkaságként funkcionáló rőzsegát és a hozzá kapcsolódó ipari műemlék jellegű turbinaház. Körmend és Horvátnádalja között a Rába-Pinka árterében feltöltődő holtágak ölelésében találjuk a Dobogó nevű erdőt. A Rába árterére jellemző keményfás ligeterdők egyik utolsó maradéka. Mégsem a faállományáról nevezetes ez a terület. Vas megye egyik legjelentősebb tőzikés erdeje ez. Valaha a nagy kiterjedésű ártéri erdőknek a tavaszi tőzike, a csillagvirág, a kockás liliom jellemző növénye volt. Mára ezek az erdők szigetszerűvé zsugorodtak, a tőzike pedig védelem alá került. A hóvirág mindenhol közönséges, de a tőzikéhez hasonló módon kell óvnunk a tisztásokon előbúvó száratlan kankalint is.
|